GY.I.K., F.A.Q., hasznos apróságok

Kinek van szüksége pszichológusra?

Bárkinek, aki úgy érzi, hogy elakadt egy lelki probléma megoldásával, egy élethelyzet feldolgozásával, aki úgy érzi támogatásra van szüksége. Ezt természetesen megadhatja mély önismeret is, ahogy egy szerető család, jó barát, lelkipásztor, edző, fodrász vagy csapos is. A pszichológus feladata, hogy ezt a támogatást elfogulatlanul, részrehajlás nélkül, erre képzetten, az "ismeretlenség" biztonságával és maximális empátiával nyújtsa számodra, egy új perspektívából.

Aki pszichológushoz jár az "bolond", "gáz"?

Dehogyis. Nincs olyan ember, akit soha nem visel meg semmi. Bárkinek lehet munkahelyi nehézsége, bárki számára jelenthet feldolgozhatatlan nehézséget egy válás, elköltözés, egy szerettünk elvesztése. Bárki érezheti úgy, hogy nem találja a helyét a világban akkor is, ha korábban megvolt. Sőt, a legtöbb embert élete során nem kerülik el a szexuális problémák sem. A pszichológus dolga az elfogadás. Azzal nem lehet probléma, ha valaki azt szeretné, hogy megértsék és elfogadják.

Aki felkeres egy pszichológust az bátor ember, mert mer változtatni.

Pszichológus vagy pszichiáter?

A Pszichológus végzettség egyetemek bölcsészkarain szerezhető meg, míg a Pszichiáter az orvosi egyetemen szerez diplomát, orvosnak számít.

A Pszichológus elsősorban a lélek nehézségeit és elakadásait kezeli, végzettségének, érdeklődésének, és szakterületének megfelelő terápiás technikákkal, de sosem adhat gyógyszert. Ha úgy érzi szükség van rá, akkor pszichiáter felkeresését javasolhatja.

A Pszichiáter tehát orvos, azokkal a nehezebben javuló, egészségügyileg is diagnosztizálható, orvosi szemmel is vizsgálható eseteket kezeli, ahol már szükséges az intenzív beavatkozás és/vagy gyógyszeres kezelés is, amit csak ő írhat fel. Ilyen lehet például a súlyos, krónikus depresszió vagy szintén a súlyos, más kezelésre nem vagy lassan javuló szorongás.

Nagyon gyakran a Pszichológus és Pszichiáter együtt dolgozik. A kliens számára a pszichológus tanácsadást, megfelelő végzettséggel, feltáró jellegű terápiát nyújt. Eközben a pszichiáter, figyelemmel kíséri a kliens állapotát, szükség esetén javaslatot tesz kórházi vizsgálatokra vagy felírja azt a gyógyszert, pl.: antidepresszánst, ami segít a kliens számára a pszichológussal való munkához szükséges lelkiállapotban maradni és az ott tanultakat alkalmazni.

Járhatok önként pszichológushoz ha még nem vagyok 18 éves?

Természetesen. Fiatalkorú is ugyanúgy igénybe veheti egy pszichológus segítségét saját döntése alapján, mint bárki más. A szülő vagy gondviselő beleegyezése ugyanakkor szükséges hozzá.
Szintén eltérő ilyenkor a felnőtt ülésekhez képest, hogy a titoktartás és bizalmasság más formában működik. Amit elmondasz az továbbra is a szakembernél marad, de egyrészt a beleegyezés miatt az, hogy tanácsadásra jársz már nyilván nem tud titokban maradni, valamint a szülő/gondviselő jogosult nagy vonalakban, összefoglaló jelleggel információt kapni arról mi történik az ülésen és milyen állapotban vagy. Ez viszont a klienssel, veled előre leegyeztetett formában történik, olyat nem ad át a szakember, amire te nem adsz engedélyt és nem feltétlenül szükséges a testi-lelki épséged megóvásához, hogy a másik tudomására jusson.

Köztünk marad?

Bár a pszichológusi, segítői szakma sok képviselője (gyermekpszichológus, tanácsadó szakpszichológus, szexuálpszichológus, klinikai pszichológus, stb.) közül egyedül a pszichiáter orvos a szó valódi értelmében, a titoktartás alapvető emberi, szakmai és etikai elvárás, így ránk, többiekre is ugyanúgy vonatkozik.

Az, hogy valaki felkeres egy szakembert és aztán ami egy ülésen elhangzik, amit a pszichológus megtud, az ott is fog maradni azok közt a keretek közt, harmadik félnek nem adható tovább a kliens tudta és beleegyezése nélkül. Ez biztosítja a bizalmat, a biztonságérzetet és az egymásra hangolódást. Egy rendelésen bármi elhangozhat, még a szexuálpszichológiai rendelésen is.

Nagykorú kliens esetén három esetben lehetséges csupán információ átadása harmadik fél számára: